Eredeti recept a jeindia.hu-ról.
Hozzávalók 4 személyre
- 30 deka barnaliszt
- 1 kiskanál só
- 1.5 deci langyos víz
Időigény: fél óra munka és 0-3 óra várakozás
A jó csapáti teljesőrlésű búzalisztből (hindíül átá) vagy Graham-lisztből készül, de lehet keverni fehér liszttel is, meg próbálkozni egyéb adalékanyagokkal. Gazdagításnak lehet bele egy kevéske vajat is tenni (ezt morzsold bele még szárazon a lisztbe, minél egyenletesebben), vagy a víz egy része helyett tejet vagy joghurtot (dahí) használni.
A lisztbe keverd bele a sót, és apránként öntögetve gyúrd össze a vízzel. Lehet, hogy kicsit kevesebb, vagy kicsit több vizet vesz fel. A célod az, hogy a tésztád a lehető leglágyabb legyen, de még egyáltalán ne legyen ragacsos. Jó alaposan dolgozd ki a tésztát – ajánlatos legalább 10 percig gyúrni kézzel, vagy dagaszthatod géppel eleve. Utána jót tesz neki, ha legalább 1 órára félreteszed pihenni (szorosan lefedve vagy nedves ruhával letakarva), és utána újra átgyúrod egy kicsit – de az sem baj, ha rögtön sütni kezded.
Ezután következik az ügyességet és némi tapasztalatot igénylő rész. Először is golyókat csinálsz a tésztádból, úgy zölddió-nagyságúakat. Az itt megadott mennyiségből 12-16 golyó jöjjön ki. Fogsz egy golyót, és bőven lisztezett deszkán rátenyerelsz, hogy kilapuljon. Aztán megfordítod, és továbbra is a lisztezett deszkán kinyújtod 2-4 milliméter vastag, 12-16 centi átmérőjű koronggá. Ha csálé lesz, az nem nagy baj – bár szépen felfúvódni csak a szabályos, kerek csapáti szokott.
Eközben már el is kezdheted előmelegíteni a serpenyőt. Jó vaskos öntöttvas serpenyő a legjobb, vagy akár sima özönvíz előtti vasplatni. Ha nincs ilyesmid, fogj egy minél vastagabb, lehetőleg tapadásmentes serpenyőt, és tedd alá a legvastagabb lángelosztódat. Melegítsd fel jó forróra. (Ha nem tudod megítélni, elég meleg-e már, nedves kézzel spriccelj rá pár csepp vizet – ha elég meleg, akkor pillanatok alatt leserceg róla.)
A kinyújtott lepényt tedd a serpenyőbe (vigyázz, ne gyűrődjön), és süsd az egyik oldalát addig, amíg a teteje színt vált, és kicsit hólyagosodni kezd. Ez kb. 1 perc, ha elég forrón csinálod. Közben nyújthatod a következő golyót. Ezután fordítsd meg a csapátit, és még fél vagy egy percig süssed a másik oldalát is. Eközben a rajta lévő hólyagok elkezdenek nőni és összeolvadni. Ezt segítheted is, ha fogsz egy rongyot, és finoman de határozottan nyomkodod vele felülről a lepényedet a buborékok határai táján.
Most jön a trükk. A megsült csapátit nyílt lángon kell felhevíteni. Gáztűzhely hiányában ez kicsit nehéz, de állítólag egy nagyon forróra vett villanytűzhely platnija is megfelel. Tehát kiveszed a lepényt a serpenyőből, és 5-10 másodpercre beletartod a nyílt lángba – ettől a belsejében hirtelen gőz keletkezik, és az egész csapáti felfúvódik, már-már gömb alakúra. Ha ügyes voltál. Ha nem, ne bánkódj, később majd jobb lesz.
Vedd ki a lángból, esetleg kenj rá egy kevéske vajat még amíg forró, és kezdd el sütni a következőt. A frissen kisült csapátikat halmozd egymásra.
A nyílt lángba tartáshoz próbálkozhatsz bármi eszközzel, ami nem böki át a vékony héját. A legjobb célszerszámot készíteni – méghozzá ruhaakasztóból. Abból a fajtából, amiben semmi más nincsen, csak drót. Fogod a ruhaakasztót, és a két szarvát behajlítod egymás felé. Így lesz egy olyan eszközöd, amiről nem esik le a csapáti, és mégis egyenletesen bele tudod tartani a lángba. Az akasztó-részét fogod, és még csak fel sem forrósodik túlságosan.
A tészta kész. Holnap reggel ugrik a majom a vízbe, akarom mondani a serpenyőbe.
Reggel elfogyott az összes csapati annak ellenére, hogy nem volt szép hólyagos. Senkit nem érdekelt csak ettük. Már a tálban kucorog a következő adag ezúttal rozslisztből.
